Palkó Orsi - Univerzumklub

Mindenki nagyot akar alkotni, de nem tudja elkezdeni. (Evan, a minden6ó c. filmből)
A természet gyógyít, mi csak segítünk... ha el nem rontjuk. (dr. Gaál Mihály)
Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Közösség
Az oldal nem mindig frissül, ezért kérlek nyomd meg böngésződ "újraolvasás" vagy "frissítés" gombját.
Palkó Orsi

Szeretettel köszöntelek, kedves olvasó! Palkó Orsolya vagyok, bár legtöbbször Orsinak szólítanak, így itt is ezen a néven találhatsz meg. Néhány évvel ezelőtt ismerkedtem meg a spiritualizmussal, egy ösztönös, de cseppet sem véletlenszerű eseménynek köszönhetően. Akkor még nem tudtam az okát, hogy miért ragadott annyira magával, de maradtam, és ezáltal egy teljesen más irányt vett az életem. Megtaláltam a belső békém, látom a többi embert, látom Gaiát, a csodás lényt, aki mindig támogat, és már azt is elmondhatom, hogy megtaláltam az utam a Csillagkapuban. A célom az, hogy a többi ember számára is átadhassam, megmutathassam azt a csodás világot, ami megnyílt számomra. Ha már egy ember számára tudok akár egy picinyke kis pluszt adni, akkor már megérte..

Miért lehet az, hogy a Föld bolygó összes élőlénye közül a magát legintelligensebbnek tartó faj, vagyis az ember az egyetlen, aki tudatosan és szándékosan rombolja, pusztítja élőhelyét, szennyezi, mérgezi a táplálékforrásait? Ha szeretnénk azt, hogy az utánunk következő generációknak is jusson azokból a csodákból, amit bolygónk nyújt számunkra, becsüljük meg jobban, próbáljuk megérteni a működési mechanizmusát, ne a bolygótól várjuk el, hogy alkalmazkodjon az emberhez... Mennyire meg tudunk lepődni a szélsőséges időjáráson, a természeti "katasztrófákon", a földrengések vagy tornádók okozta pusztításon... De mik is pusztulnak el? Az ember által alkotott dolgok.... És miért történik mindez?

Gondolkodjunk el azon, hogy az emberi test miként működik. Ha a szervezetünkben valahol egyensúlytalanság, tartós stressz, energiablokkok keletkeznek, a testünk ezt jelzi felénk. Ezek a jelek pedig nem kellemesek számunkra, fájdalommal járhatnak, betegségek alakulnak ki. Amint érzékeljük ezeket a panaszokat, és elég hosszas kitartás után (az első tüsszentés, vagy egy nyilallás a hátunkba még nem szokott elég lenni az orvoshoz menéshez) eldöntjük, hogy szeretnénk ezen változtatni, különböző módszerekkel próbálunk meggyógyulni. Vannak kevésbé drasztikus, és vannak erőteljes gyógymódok. Amikor viszont súlyosabb betegségünk van, eljuthatunk egy olyan állapotba, hogy nem számít maga a gyógymód, csak a gyógyulás - méghozzá bármi áron...

És mit tesz Gaia, amikor a szélsőséges időjárást, a természeti katasztrófákat tapasztaljuk? Gyógyítja önmagát egy nagyon súlyos betegségből - olyan betegségből amit a magát legintelligensebb fajnak tartó "gyermeke", az ember okozott szándékosan, tudatosan. Akkor ki is a rossz ebben a játékban, az ember aki a károkat okozza vagy a bolyhónk, aki gyógyulni próbál?
Szálljunk hát le a magas lóról, és próbáljuk meg Földünket egy kicsit "zöldebb" szemüvegen át látni, megérteni a működését - és nem ráerőszakolni azt, amit gondolunk. Szerintem megéri...

A Feng Shui tanításaiban is megoszlanak a vélemények, tanítások a kaktuszokkal kapcsolatban. Van olyan elmélet, ami szerint semmilyen szúrós vagy hegyes levelű növényt nem ajánlott otthon tartani, mert támadó energiákkal rendelkeznek, szerencsétlenséget hoznak, felbomlasztják párkapcsolatainkat. Sokan emiatt nem is tartanak otthon kaktuszt. Vannak azonban olyan vélemények is, miszerint megkérhetjük a kaktuszainkat, hogy a hegyes-szúrós energiáikat ne felénk, hanem a számunkra nem kedvező hatások, energiák semlegesítésére sugározzák ki, így akár hasznosak is lehetnek.
Én más szemmel nézek a rájuk… Régóta tartok otthon kaktuszt, nem is egyet, és sosem vettem figyelembe a tüskéket – pedig jó néhány kikötött már az ujjaimban. Aki ismeri a medvetalp kaktuszt, tudja miről beszélek… (A tüskék „pamacsokban” nőnek, és ha hozzáérünk a pamacsokhoz, egy egész csokor tüske köt ki az ujjunkban.) Soha nem vettem figyelembe az elméleteket, hiszen olyan nagyon szeretem őket. És ha valamit szeretek, akkor miért is lenne ártalmas számomra?

Ha ránézünk a lenti képekre, mit látunk? Csúnya, gonosz növényt tüskékkel, amik rendre kellemetlen perceket okoznak? Vagy csodálatos virágokat látunk? Ez az ember egyéni nézőpontjától függ…. Mindenki azt látja meg, ami a saját egyéni szemléletéhez áll a legközelebb, vagy talán amit meg szeretne látni.
És mit látok én? Egy fantasztikus túlélőképességekkel bíró növényt látok, ami ádáz körülmények között is képes életben maradni. És ha a természet a hosszú száraz időszak után megajándékozza az esővel, a számunkra is életet adó vízzel, akkor csodás virágözönnel hálálja ezt meg. Az előtte mogorvának, gonosznak gondolt növény hirtelen megmutatja azt az oldalát, ami a szúrós külső mögött rejtőzik: a szemet gyönyörködtető, kedves virágokat. És a legszebb az, ha akkor is a gyönyörű virágokat adó növényt látjuk a kaktuszokban, amikor épp nyugalmi időszakukat élik, visszahúzódnak, nem bontanak pompás virágokat, csak a szúrós, mogorva oldalukat mutatják. Mert lesz újabb tavasz, jönnek újabb esők, amikor ismét megörvendeztetnek bennünket igazi arcuk látványával.

Úgy gondolom, ez hasonlóan működik az ember és ember közötti kapcsolatokban is. A legtöbbször a legkönnyebb utat választjuk, és anélkül ítéljük meg, skatulyázzuk be az embereket a külsejük, öltözködésük, pillanatnyi hangulatuk alapján, hogy vennénk a fáradságot, és mélyebben megismernénk őt. Az emberek is okozhatnak meglepetést, a legzordabb, legmogorvább külső mögött is érző szívek rejtőznek – csak túl "jól" működik az „álca”. És ha megtanulunk a „külső burok” mögé látni, máris másmilyen lesz a világ körülöttünk. Ezt megtapasztalom a mindennapi életemben is, mert amióta igyekszem tudatosan odafigyelni arra, hogy ne ítélkezzek az emberek fölött, – és „sajnos” az is ítélkezésnek számít, ha valaki szembejön az utcán, és gondolatban megjegyzéseket teszünk az öltözködésére, testalkatára – azóta valahogy elkerülnek a kellemetlen tapasztalatok a tömegközlekedésben is, és valóban szebb lett számomra a világ. Pedig történnek velem is „balesetek”, amikor véletlenül nekimegyek egy járókelőnek az utcán, de a belőlük kiváltott reakció megváltozott: nem cifrábbnál cifrább káromkodásokat kapok válaszul, nem is mosolyt, hanem jókora – szívből jövő nevetést. És ugye tudja mindenki, hogy a nevetés a legjobb orvosság? Érdemes tehát a mindennapi életünkben is alkalmazni ezt a szemléletet, és ha egyre tudatosabban odafigyelünk erre, egyre több alkalommal tudunk ítélkezés nélkül járni a világban, akkor egyre kevesebb negatív tapasztalat, kellemetlen „találkozás” fog minket érni. És ha egyre kevesebb negatív élményünk lesz, annál könnyebbé válik, hogy ítélkezés nélkül éljünk mi is, és nem csak számomra lesz szebb a világ.

Merjünk mosolyogva járni-kelni, mert mosolyra mosolyt kapunk válaszul. Ha nekünk jönnek, ne káromkodjunk, mert bárki lehet figyelmetlen, lehet rossz kedve, rossz napja. Ha rámosolygunk, ez az egy aprócska - számunkra szinte automatikus gesztus gyökeresen megváltoztathatja a másik ember rossz kedvét. Hiszen a boldogság "ragadós"! Terjesszük hát mi is, mosolyogjunk a világra, mert vissza fog ránk mosolyogni! És kívánhatnánk ennél szebbet...? A válasz bennünk van, keressük hát meg, én már megtaláltam!



(C) 2018. Univerzumklub
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz